Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az alábbiakban olvashatóak azok a beszámolók, melyek a mi élményeinket hivatottak megörökíteni egy-egy játék után

 Dien-Bien Phu Operation Junction City Katonák voltunk I.MKSZJ

----*----

Modern Warfare: New World Order

2009. április 19., Hatvan-Nagygombos

 

Sebbivel és Csörivel jelentkeztünk a Modern Warfare játéksorozat újabb játékára, mely nekem életem első milsim játéka volt.

A játék előtti héten a helyszínt meg kellett változtatni, mert az érdi pályán a játékszervezés akadályokban ütközött, de a szervezőknek sikerült a hatvan-nagygombosi pályára áttenni a játékot, de sajnos az idő rövidsége miatt sokan nem tudták az új helyszín miatt megoldani az utazást és emiatt lemondták a játékot. Én Gagyimamit, Balázst és Sebbit vittem magammal. Csöri autójának a katalizátora megadta magát és emiatt Ő sem tudott eljönni a játékra, így csak ketten képviseltük a csapatot. A fiúkkal Újpest-Központ-nál találkoztunk 6.30-kor, majd innen mentünk Kerepesre Sebbihez.

A pályára 8 óra előtt értünk, ahol még csukott kapuval találkoztunk, és a laktanyában még akkor szedték össze magukat a kint alvók. A parkoló még teljesen üres volt, így bőven volt időnk előkészülni a játékra. 2 fős „csapatunk” a M.O.S. mellé lett beosztva, és rajunk erősítette még Messor is, hívó jelünk: Contender 3 raj. Az kronózás és az eligazítás csúszása miatt a bázisokra később indultunk, mint vártuk. A két oldal létszám eltérése miatt a Gagyimamit és Balázst a UoN oldalra vezényelték, így egymás ellen játszottunk innentől kezdve. A pálya másik végén létesítendő bázisra gyalog mentünk, útközben szórakoztattuk egymást vidám történetekkel. A bázisunk egy nagyobb füves terület közepén lévő facsoport volt, M22-23-as mezőkben a térképen. A bázison a rajparancsnokok megkapták a végső eligazításokat és feladatokat. Ez alatt az idő alatt a rajok a bázis körkörös védelmére rendezkedtek be, egy esetleges támadás elhárítása végett. Az eligazítást követően tudtuk meg, hogy a második harci egységben kell elvégeznünk a feladatokat. Rajunk fő feladata a bázis előtti terület biztosítása folyamatos őrjáratozással, az esetlegesen észlelt ellenséges rajok felszámolása, és a bázis védelme.

Miután a rajok összeálltak, elindultunk az általunk még nem ismert területre, hogy részben felderítsük, részben megismerjük a terep adottságait. A helyszín elhagyatottságára utal, hogy őrjáratozás közben egy őzet is felriasztottunk. Az erdős rész és a vadetető környékének felderítése után a völgy felé vettük az irányt, ahol 0,5-1,5 magas, néhol áthatolhatatlan bokros, fás és füves területek váltogatták egymást. Remek helyszínt biztosítva a védőknek az elrejtőzködésre, és a támadóknak is a rejtett átkaroló akciókra. Az erdőből kiérve az első bokorcsoport után ellenséges egységbe ütköztünk. A raj egyik fele szemből lekötötte a támadókat, míg mi oldalról a bokrok takarásában lendültünk támadásba. Az oldalt fedező ember kiiktatását követően az ellenséges raj előre figyelő embereit már könnyen lelőttük, az árokban felszámoltuk az ellenállást, mely a szemből jövő támadás elől visszamenekülő utolsó ember volt. Az első akciót saját veszteség nélkül hajtottuk végre, de láttuk, hogy rossz vége lesz a folytatásnak, mert a völgy túloldalán kb. 2 rajnyi ellenséges egységet láttunk felénk indulni, és ekkor még nem tudtuk, hogy a bokrok takarásában is egy raj felénk közelít. Nem kellett sokat várnunk, az első BB-kre, egy gyors tárazást, és a védelmi pozíciók felvételét követően a bokrok felől lendült támadásba az UoN raj, és eközben a völgy felől is halad az ellenség támadása. Az első találatokat hamar elszenvedtem, és Messor vitt vissza az árokba, ahol a medik megkezdte a gyógyításom. De a két oldalról jövő támadás, gyorsan felőrült bennünket, folyamatosan lőtték ki a rajunk játékosait. Kb. 10-15 perces tűzharc után kénytelenek voltunk elindulni a visszaálló felé. Útközben a magaslesnél találkoztunk 2 rajunkkal, akik az ellenség megállítására érkeztek. A visszaállón újra táraztunk, és az új parancs értelmében elindultunk a HQ felé, mivel az egyik ellenséges raj a bázis körül lévő mesterlövészeink közül kilőtt egyet, és a bázis védelme volt a legfontosabb. Valószínűleg az egyik UoN raj megkerülve a két támadó rajunkat, botlott a sniperekbe. A bázis körül felvett védelmi pozíciót addig nem adtuk fel, míg az ellenséges egységet felszámoló Merc raj meg nem érkezett a helyszínre. Ezt követően a völgybe védelemre berendezkedett raj felszámolására indultunk 3 rajjal. A TomeKK vezette Vadkanok az egyik oldalról, mi a völgyből, hátulról, a harmadik raj a másik oldalról támadta az árkok, fák, bokrok védelmét kihasználó ellenséget. A támadásunk lendületesen haladt, egy újabb találat miatt azonban gyógyításra szorultam. Rövid tűzharcot követően az ellenállást felszámoltuk, és az összecsapás végére megérkezett egy újabb rajunk, Redboo vezetésével. Az egységek miután rendezték soraikat, elindultak a következő bevetésre. Mi a korábbi parancsnak megfelelően a bázis körüli járőrözést és a bázis védelmét végeztük, de már csak két rajjal. Keféékkel váltottuk egymást a bázison, folyamatosan ellenőrzésünk alatt tartva a területet. Egyik „sétánk” alkalmával egy nagyobb testű madarat riasztottunk fel, hangos szárny csapdosásával, mely hasonlított egy csendesebb AEG hangjára, zökkentett ki minket az amúgy eseménytelen járőrözésből. Közben újabb parancs érkezett, hogy a kisháznál komolyabb összecsapás van kibontakozóban, és segítenünk kell a saját csapatoknak. El is indultunk megkeresni a kisházat, de valamilyen oknál fogva, ez nem sikerült. Ezért a játék ezen szakaszát előretolt felderítésként jellemezném, egy felriasztott nyúlon kívül mással nem találkoztunk. Fél 3 után értünk a harckocsi mosóhoz, ahol rádión azt az üzenetet kaptuk, hogy 3 órakor általános támadást indítunk a UoN oldal ellen, az épületeknél. Mivel nem akartuk felfedni pozíciónkat, ezért az épületekkel szemben, a mező túloldalán rejtőzködtünk el, megvárva csapataink támadó hullámát. Innentől kezdve a játék cselekményekben gazdagabbá vált.

Az épületek elleni támadáskor jó hasznát vettük a mi oldalunkat támogató pick-up által nyújtott mozgó fedezéknek. Az épületekben az UN egységek komoly védelmi pozíciókat építettek ki, ablakokba palából, gumiból fedezékeket építettek, és a támadókat kereszt tűz alatt tudták tartani. A könnyűszerkezetes házak megtisztítása közben 2 ellenséges katona a saját csapataink közé ékelődött, és ez kisebb zavart keltett sorainkban, mivel karszalagot viseltek, de ruházatuk civil volt, így ez megnehezítette az azonosítást. Tévedésből én is saját embert lőttem meg az épületek közt, de szerencsére viszonylag kis veszteséggel sikerült leküzdenünk az UoN katonákat. Az összedőlt házak elfoglalása után a kerítés mellett komolyabb erőkkel indultunk az épületekben lévő ellenség felszámolására, de próbálkozásaink rendre kudarcba fulladtak. Egyszer sikerült eljutnom az épület sarkához, de ott baráti tűznek köszönhetően le is táboroztam, megvártam míg elvérzek, mivel mediknek esélye sem volt oda jutni. Az épületek ellen ez volt az utolsó támadásunk. A visszaálló pontról a mező túloldalára rendeltek minket, ahol vártuk az épületek felől kitörő ellenséges egységeket, melyek két irányba, a kisház, és a parkoló felé nyomultak előre. Rajomtól elszakadva Messorral oldalba támadtuk az UoN egységek utolsó tagjait és 2-3 embert ki is tudtunk iktatni a játékból, kilövésüket követő késelés után a harckocsi mosónál csatlakoztam rajomhoz. Onnan sajnos kitörni nem tudtunk mivel 3 oldalról támadtak, ezért megpróbáltuk minél tovább feltartani az ellenséges egységeket. Jó pár katonát sikerült kilőni, de végül győzött a számbeli fölény, és újra elindultunk a visszaálló felé. Újra tárazás után azonnal megindultunk tankmosóhoz, mert gondoltuk, az ottani egységeket hátba tudjuk támadni. Szerencsére nem tévedtünk, és egy komplett rajt semmisítettünk meg, ezzel nagyban segítve a domb tetején harcoló Merc egységeket. Itt egy mesterlövész párral kerültünk összetűzésbe, de két saját veszteség (Sebbi és jómagam) árán sikerült őket is kiiktatnunk, majd a domb tetején levő egységeink segítségére indultunk, és oldalról megtámadtuk a domb tetején lévő ellenséget. A meredek domboldal és a bokrok fedezéket nyújtottak, így veszteségek nélkül tudtunk a közelükbe kerülni. Az így már két tűz közé került UoN egységek kiiktatása nem jelentett komoly problémát, kivéve egy nagyobb bokorcsoport mögött lévő 2 katonát, akiket mivel megkerülni nem lehetett csak a létszám fölény okozta nagyobb tűzerő kényszeríttet térdre. Ezen egység felszámolása után mivel egyre többen mentek vissza a parkolóba, és ekkor már a játék a végkiállós stádiumába ért, mi is elindultunk a parkolóba. A M.O.S. játékosai még elmentek a bázisra felszerelésükért, de szerencsére őket már a terepjáró hozta vissza.

A játék végére mindenki kellemesen elfáradt, és igen sok új, pozitív élménnyel indultam haza. Első milsim játékom nem okozott csalódást, habár csak 600 BB-t lőttem el, de hatékonyságom sokkal nagyobb volt a több ezer BB-t használó játékoknál.

by: Tégla

 

I. Magyar Katonai Szimulációs Járőrverseny

2009. január 23-25., Mo.

avagy: „Improvizál, alkalmaz, elhárít!”

 

Előszó:

Írásom célja nem a rendezvény pontos rekonstrukciója, hanem az általam átélt dolgok megörökítése. Emiatt előfordulhatnak pontatlanságok, de megpróbálok mindent a legjobb tudásom szerint felidézni.

A kezdetek:

Sokak álma vált valóra egy januári hétvégén, köszönhetően a Red Legion, az I.R.A. és az E.D.A.T. lelkes tagjainak, akik egy olyan airsoft rendezvénnyel örvendeztették meg a játékosokat, amilyenhez még csak hasonló sem volt eddig kis hazánkban. Kezdődött minden azzal, hogy kb. 2007. október környékén Bazsa egy olyan játékkiírást tett fel a softair fórumra, amire jópáran -köztük én is- azonnal ráharaptak. A játék lényege a következő volt: adott néhány felderítő raj, akiknek egy kb. 50-70km-es utat kell megtenniük, „mélyen az ellenséges vonalak mögött”, miközben rájuk vadászó sniper párosok és ellenséges „vadász” rajok vannak a nyomukban. Persze nem csak túrázásból áll a dolog, egy bizonyos feladatot is el kell végezni, és utána biztonságos helyre jutni. Mindezt mindenki számára ismeretlen terepen, január végi hóban-fagyban kell teljesíteni. Természetesen alapból a MASz és Milsim szabályzatok érvényesek, ill. egy újféle medikrendszer is beépítésre került a játékszabályzatba.

Szívem szerint felderítőnek mentem volna, de szerencsére hallgattam az eszemre, és vadásznak álltam. (Aki ismer, tudja, hogy a sniper-életérzés nagyon messze áll tőlem, így azt alapból ejtettem.) A S.O.G.-ból még Csöri és Jack Bauer jelentkezett első körben a játékra. Ahogy telt-múlt az idő, egyre több információrészlet került napvilágra, de ezek csak kisebb-nagyobb problémákra ill. kérdésekre világítottak rá, de ezenközben az is világossá vált, hogy nemcsak a felderítőknek lesz nagyon kemény a dolga, de a vadászoknak és snipereknek is. Időközben elindult a rendezvény hivatalos honlapja is, ahol a tényleges regisztráció történt. Sajnos mivel januárban a játék előtt elég hideg volt, így nagyon sokan visszamondták a részvételüket, nagy bánatomra köztük volt Csöri és Jack is, különböző családi és egészségügyi problémákra hivatkozva. Így nagyon gyorsan fuvar után kellett néznem, de szerencsére Bagollyal sikerült megegyezni, aki ráadásul Kerepesen tudott felvenni, így nem kellett a málhával Pesten mászkálni. Korábban volt szerencsém a tömegközlekedésen utazni nagy pakkal, hát elég tortúra jellege volt.

Mivel már többször aludtam a szabadban, így nagyjából tudtam milyen felszerelésre lesz szükségem, egyedül egy jó téli hálózsák hiányzott, de ezt a játék előtt 1 héttel sikerült beszerezni, egy Bundeswehr-felderítő hálózsák formájában. Illetve még egy BW poncsót vettem az odaúton, mivel a brit esőkabátomra nem akartam rábízni magam egy esetleges nagyobb zivatar idején, amire az előrejelzés alapján igen nagy esély volt. Pár nappal a játék előtt még bevásároltam konzerveket, levesport, jó pár Snickers csokit, müzlikekszet, diákcsemegét, 1 doboz multivitaminos pezsgőtablettát, szeletelt kenyeret, és szénsavmentes ásványvizet. A málhámba csomagoltam több váltás alsó és felső ruházatot, tartalék bakancsot, a sátramat, valamint az airsoft játékhoz nélkülözhetetlen dolgokat: MC51 fegyver, a Mossberg shoti tartaléknak, mindkettőhöz tartalék tárak, kb. 1000db BB, chest rig, Puxing rádió, az Mk3 késem, kulacs csajkával, találatjelző kendő, védőszemüveg, iránytű, íróeszközök, kis elemlámpa, szigetelőszalag, szőlőcukor, gyufa és öngyújtó, Nomex pilóta-, és egy vastagabb téli kesztyű, kötött sapka és egy field cap, valamint két shemag. Ezen kívül még néhány nélkülözhetetlen apróság is bekerült a csomagba, úgymint: kanálgép, WC papír, kalciumtabletta, fejfájás- és lázcsillapító, sebtapaszok. Mikor mindezt bepakoltam a BW málhazsákba, az egész kb. 30kg-ot tett ki.

1. Nap, 01. 23., péntek

Mint már korábban említettem, sikerült a fuvarom Kerepesről intéznem, ami azt jelentette, hogy munka után még haza tudtam menni összekészülődni. Bagoly végül kb. 16:45-kor vett fel, és utunk első állomása felé vettük az irányt: egy military boltba, ahol mindketten vettünk 1-1 poncsót. Ezután már nem volt más hátra, irány a gyülekező, ami Érd 2-re volt kiírva, ahová szerencsésen és időben meg is érkeztünk. Itt már gyülekeztek a vadászok és a sniperek, és a regisztráció után Bazsa közölte, hogy a HQ NEM Érd2 lesz, ahogy sejtettük, hanem teljesen máshol, a Szentendrétől nem messze található, Lajos-forrás feletti Lom-hegyen terpeszkedő elhagyatott katonai bázison. Így aztán felkerekedtünk, és nekivágtunk hogy elérjük új úticélunkat, amit kb. 10-1/2 11 táján el is értünk. A Lajos-forrásnál nagyon durva köd fogadott minket, a látótávolság nem lehetett több kb. 20-25m-nél. Miután mindenki épségben megérkezett, felcuccoltunk, hogy a 2-3km-re lévő bázisra felgyalogoljunk, mivel autóval nem lehetett behajtani, sem ekkor, sem az egész rendezvény alatt. Ráadásul a bázisra vezető út jegesre volt fagyva, így csak nagyon óvatosan tudtunk közlekedni, megmondom őszintén, mire felértünk, nagyon elfáradtam, köszönhetően annak, hogy a málhazsákot nem arra találták ki, hogy az ember hosszú úton cipelje, viszont a hátizsákomba nem fért el minden cuccom, ezért kénytelen voltam abba pakolni. Végül is kb. 23:30-ra mindenki felért, és elfoglaltuk szálláshelyünket az egyik légvédelmi rakáta beállójában. Ezt úgy kell elképzelni, hogy van két kb. 8m széles, 30m hosszú, 4-5m magas „terem”, amit egy ajtó köt össze. Mindez vasbetonból, amiről az ajtók hiányoztak, ami a bunkert kissé huzatossá tette. Itt lecuccoltunk, és meglepetésemre sokan felállították sátrukat a bunker belsejében, én ezt nem tettem, inkább kicsit felidegesítettem magam, hogy a sátram feleslegesen cipeltem, eközben elkészítettem fekhelyem, és elkezdtem összerakni a felszerelésem másnapra. 00:30-kor Dawe mindenkit összecsődített eligazításra, aminek a lényege a következő volt: Próbáljunk a civilektől távol maradni, ha mégis szóba kell velük állni, barátságos hangnemben kérjük fel a távozásra. Alap dologként hangzott el, hogy azonosítatlan célra nem lövünk, ill. hogy a kapott parancsokat mindig és mindenkor teljesítjük. Dawe még elmondta, hogy első éjszaka 25%-os, reggel 06:00-tól 50%-os, és 10:00-tól a rendezvény végéig 75%-os készültségi fokozatban leszünk. Ezután már csak a rajbeosztás amradt hátra, mi Bagollyal a 3 székesfehérvári srác mellé lettünk beosztva, hívójelünk Hitman-3 lett. A sniperek (hívójelük: Assassin) is megkapták a maguk feldeítő raját, akire majd a játék alatt vadászniuk kell. Miután mindezzel végeztünk, ettünk-ittunk valamit, majd nyugovóra tértünk kb. 01:00-kor.

2. Nap, 01. 24., szombat

Reggel 1/2 6-kor a biológiai órám és a már fent lévők matatása ébresztett, és mivel 6-ra illett volna harcra késznek lenni, így kibújtam a hálózsákomból, és elkezdtem felszerelkezni. A sniper osztagok kb 06:00-kor elindultak bevetésre, a vadászoknak ekkor még nem volt túlságosan sietős a dolgunk. Közben a tábortűznél főztem reggelire egy adag teát, amit egy csomag müzlikeksszel el is fogyasztottam, és 06:10-re kipihenten, jóllakottan bevetésre készen megkerestem rajpk-mat, Gulyát a fehérváriaktól, aki elmondta, hogy az első feladatunk a kapunál az őrszolgálat. Mivel erre a feladatra nem volt szükség az egész rajra, ezért Bagoly és az egyik fehérvári srác a táborban maradt pihenni. Mi hárman kimentünk a kapuhoz és 06:30-kor felvettük a szolgálatot. Szerencsére a tábor körül járőröző rajokon, és a parkolóból utánpótlást hozó karavánon kívül senki emberfiával nem találkoztunk. Hitman vezérrel folyamatosan tartottuk a rádiókapcsolatot, ezenközben ismételten konstatáltam a Puxing rádió kiemelkedő teljesítményét. Két óra letelte után a parancsnokság visszahívott minket pihenőre, és egy másik egység váltott minket az őrségben, ami nem volt más, mint a Hitman-3 eddig táborban maradt tagja. Miután visszatértünk, Dawe elmondta Gulyának, hogy 10:00-kor megkezdjük mi is a járőrözést a bázis körül, tehát maradt kb. 1/2 óránk pihenni és enni valamit. Természetesen ezt ki is használtuk, hiszen nem tudhattuk, mikor lesznek újra nyugodt perceink. 10:00-kor aztán megkezdtük a járőrtevékenységet a bázis körül, ekkor még a rendezvény nem volt annyira előrehaladott állapotban, hogy támadástól kellett volna tartanunk, de egyrészt kicsit mozoghattunk, meg hát hagy szokja a nép a dolgot. Viszont az egyik járőrcsapat talált néhány rabsicok által elhelyezett hurkot, ezeket felszámolták, remélem az orvvadászok kicsit meglepődve vették észre később csapdáik eltűnését. A tábor körül megtett járőr alatt egyetlen említésre méltó dolog történt rajunkkal -ha a csodás környéket nem számítom-, mégpedig az első körünk alatt tőlünk kb. 200m-re lövéseket hallottunk. Egyből jelentettük Hitman vezérnek, de a lövések hangjából nem tűzharcra következtettünk, mert csak egyetlen fegyver hangját hallottuk. Igazunk lett, kiderült, hogy az egyik előttünk járó Hitman raj tagja próbálgatta fegyverét akksiellenőrzés céljából. Ezt a kis közjátékot leszámítva egyéb érdemleges esemény nem történt velünk, így körülbelül 12:00-kor visszatértünk a HQ-ra, két megtett körrel a hátunk mögött. Itt Dawe közölte a "jó" hírt, a mi rajunkat fogják délután először a -még mindig ismeretlen- B helyszínre szállítani, objektumvédelemre. Ekkor jöttek az első infók a felderítőkről, megtudtuk például, hogy Redbo-ék egész embertelen málhával indultak, illetve hogy a Skorpiók -híven hírnevükhöz- nagyon jól haladnak, estére könnyen lehet, hogy már a B helyszínt támadják. Közben a Hitman rajokban kis átszervezés történt: eddig kb. hatan távoztak a rendezvényről, a mi rajunkból az egyik srácnak csúnyán megsérült a lába még a péntek esti hegyimenetben, így három főre apadtunk, mivel a sérültünk barátja szolidaritásból vele akart maradni a táborban, és kevésbé megerőltető feladatot kértek a parancsnoktól (kvázi őrszolgálatot). De sebaj, Praksi raja szintén lemorzsolódott így-vagy-úgy, így őt áthelyezték hozzánk, így kemény négy főre duzzadt rajunkra és egy sniper team-re maradt az embert próbáló feladat: megállítani a Skorpiók támadását az objektumnál. Ha a nyomasztó fölény mind emberben mind felkészültségben nem lett volna elég, Dawe közölte velünk, hogy Trashernek, Wolverinnek, Mzolinak, Kvityának van éjjellátó készüléke, így még ez is az ő dolgukat könnyíti. Ezek ellen csak egy esélyünk volt: elemlámpával belevilágítani, ezzel átmeneti vakságot okozva viselőjének. Kb. 15:00-kor kellett volna indulnunk, de egy apróbb malőr folytán Bazsa valamiért a két snipert vitte el autóján a B helyszínre, ráadásul a számunkra fenntartott RF10 rádiót is magukkal vitték, így kissé keserű szájízzel konstatáltuk, hogy még várnunk kell, mire mi is sorra kerülünk. De mi sem akartunk tétlenkedni, így a HQ-ról elindultunk a Lajos-forrásnál lévő parkolóba, ahol a tervek szerint Bazsának kb. 1-1,5 órával később fel kellett volna minket szednie. Mikor leértünk, a többieket még jobban megijesztettem, mikor elmondtam, hogy legjobb tudomásom szerint a Skorpióknál valószínűleg legalább 2db TM Mk23 hangtompítós pisztoly van, ami éjszakai harcban igen hatékony, mivel szinte teljesen hangtalan. De még ez sem szegte kedvünket, sőt, egyre több trükköt találtunk ki, amikkel megpróbálhatjuk a támadók dolgát megnehezíteni. Ezenközben a civil turisták rendre megbámulták a "katonákat", de minden fegyver szabályosan el volt csomagolva, így nem vontunk magunkra túl nagy figyelmet. Ahogy telt-múlt az idő, és mi még mindig egyhelyben rostokoltunk, egyre többször próbáltunk kapcsolatot felvenni Bazsával, sikertelenül. Végül kb. 16:30-kor Balukov jött értünk -aki addig egy szentendrei játékon volt szervező-, hogy Dawe-ék kérésére ő fog minket elvinni a B helyszínre. Ekkor tudtuk meg, hogy az Urak Asztalán lévő katonai bázison lesz a felderítő rajok célpontja, méghozzá a főépület környékén. Nekem a terep nem volt teljesen ismeretlen, mert bő másfél évvel ezelőtt, a Monte Cassino játéko alkalmából már volt szerencsém ezen a gyönyörű helyen játszani. Balukov félórás út után kirakott minket a fő harckocsibeállónál, ahol egy igen mókás esemény zajlott le: Bagoly kivágódott a kocsiból, és az épület tetején egy embert látott mozogni, amiről ő azt hitte, hogy az Assasin csapat egyik tagja. Hát nagyot tévedett, amikor a "Ne lőj, veletek vagyunk!" felszólításra a tag nyakába szedte lábát, vélhetően nem boltban kapható cigarettávall szájában. Már akkor elcsodálkoztunk, hogy valaki ekkora utat tegyen meg egy szál füves cigi miatt, ráadásul elég szép hótakaró is volt a környéken. Mivel sötétedésig tíz percünk maradt, a bázist jobban megismerni nem sikerült, és a meglepetések elhelyezésére sem volt alkalmunk, mivel egy esetleges támadás vezsélye ugyan csekély volt, de közel sem lehetetlen. Emiatt csak a főépület közvetlen környezetét derítettük fel gyorsan, elemlámpáinkat használva, illetve rádión folyamatosan kerestük az alánk beosztott snipereket, ez utóbbit sajnos nem sok sikerrel. Végül arra a döntésre jutottunk, hogy a főépülettel szemben lévő kisebb bunker tetején maradunk figyelőállásban, de eközben nagyon rossz hírt fogtunk rádión: legalább 3 vadász-sniper rajtól hallottunk kivonást kérést. Ez eléggé lehangolt mindenkit, de harci vágyunkat inkább megdobta, nagyon szerettünk volna elkapni egy felderítő rajt, de leagalábbis súlyos veszteséget okozni nekik. 20:00 környékén Gulyának sikerült kapcsolatot teremteni Bazsával, aki elmondta, hogy rossz objektumot próbálunk védeni, egy egyszintes épületet kellett volna találnunk, ellenben a bazinagy bunkerrel. Egyből kapcsoltam, hogy ez akkor csakis a MC játékon utolsóként támadott épület lehet. Gyorsan összeszedtük a felszerelésünket, és nekivágtunk megkeresni a pálya kb. közepén elhelyezkedő objektumot. Ekkor már teljes éberséggel figyeltünk mindenre, mivel az első raj támadását körülbelül erre az időpontra vártuk. Miközben célunkat kerestük, próbáltam valami ismerős dolgot keresni, amihez viszonyítva könnyeben megtaláltuk volna, de semmi ilyesmit nem találtam. Először azt hittem, hogy a pálya teljesen más kora nyáron, nappal, mint egy tél közepi éjszakán, de aztán egyre rosszabb érzés kerített hatalmába, mégpedig, hogy Balukov rossz bázison rakott ki minket. Miután tettünk egy nagy kört, és visszaértünk kiinduló pontunkra, ismét beszéltünk Bazsával, akit megkértünk, hogy beszéljen Balukovval, és egyeztessenek, hogy egyáltalán jó helyen vagyunk-e. Negyedóra múlva megjött a válasz, és sejtésem beigazolódott: valóban teljesen rossz helyen voltunk, és a parancsnokság felajánlotta, hogy kihoznak minket. Mi erre rövid tanakodás után nem tartottunk igényt, közöltük Bazsáékkal, hogy lábon tesszük meg az út nagy részét. Ekkorra én már túlléptem a holtpontomon, végre volt feladatunk, amit el kellett végezni, mégha nem is terveztük ekkora túra megtételét, amikor elindultunk délután. A bázisról az aszfaltutat kb. 2-2 1/2 óra alatt tettük meg, amit elérve ismét beszéltünk a szervezőkkel, akkik a 3km-re lévő Pilisszentkeresztre irányítottak minket, mert Kornél (El Santo) ott fog minket autójával felvenni, és a jó helyen kirakni. Így hát rövid pihenő után elindultunk az aszfaltutat követve a falucska felé. Szerencsére ekkor az úton már nem nagyon volt forgalom, lévén hogy már 22:30 körül járt az idő. Kornél éjfél előtt fél órával, Pilisszentkereszt határában vett fel minket, ahová ő is és rajunk is pont ugyanabban a percben érkezett meg. A terepjáró melegében újult erőre kaptunk, és ismét feltüzeltük magunkat, hogy szenvedéseink végén talán megkapjuk a jól megérdemelt trófeánkat egy felderítőraj képében. El Santo-tól útközben megtudtuk, hogy a sniper rajok mért kértek kivonást: elindulásuk után kollektíven nem bíztak a GPS-ben, és tulajdonképpen egy nagy rajba verődve elindultak, szerencsétlenségükre sikerült eltévedniük, ráadásul egyik társuk térde megsérült, így mindannyian feladták az üldözést. Ez ekkor már nem tudott minket elkedvetleníteni, mivel vasárnap 00:00-kor megérkeztünk az Urak  Asztalára vezető kerékpárút aljára, ahol kis rajunk lelkesen elindult a végső ütközet színhelyére.

3. Nap, 01. 25., vasárnap

Miután megköszöntük El Santo-nak a fuvart, megnéztük egy információs táblán a környék térképét, mely szerint egy kereszteződésig a kerékpárúton kell haladnunk, ott pedig rátérnünk egy erdészeti útra, és onnan már nem messze van az Urak Asztala. Oszlop alakzatba fejlődtünk, és elindultunk a légvonalban kb. 4, úton kb. 6km-es úton. Először bekapcsolt lámpákkal haaldtunk, de idővel inkább a teljes sötétséget favorizáltuk, maximum gyanús eseménynél használtuk a lámpákat. Az első gyanús jelre kb. 1km megtétele után figyeltünk fel, mikoris Bagoly hangokat hallott a nekünk bal kéz felé eső erdőrészből, így megálltunk, és teljes csendben várakoztunk, hogy történjen valami. Azokban a percekben Bagoly megesküdött volna rá, hogy látta Trasher aktív éjjellátójának kis piros fényét az erdőben. Utólag visszagondolva valószínűbb, hogy egy-két őz lehetett, amit mi ellenségnek gondoltunk, de mivel akkor nem így tűnt, gyorsan továbbmentünk az úton. A kereszteződés előtt a vadászház mellett is elhaladtunk, ahol néhány kutya csaholása fogadott minket. Ezt az infót elraktározuk magunkban, ha netán az erdészlaktól való távozásunk után meghalljuk az ugatást, tudjuk, hogy jön utánunk valaki. A kereszteződést elérve néhány kivágott farönk mellett vitt el utunk, és egy újabb információs térképet csekkolva rátértünk az erdészeti útra. Ezen az úton addig haladtunk, míg egy táblát nem láttunk, rajta felirattal Visegrádi/Szentendrei erdészet. Tehát elérkeztünk egy határvonalra, és mivel tudtuk, hogy az Urak Asztala Visegrádhoz tartozik, és még egy földút is itt kanyarodott le az útról, jogosan gondoltuk, hogy mindjárt megérkezünk a célponthoz. Így nekivágtunk az utolsó métereknek, de valahogy csak nem tudtunk ott kilyukadni, ahol szerettünk volna, ezért egy csobogó patak mellett kicsit lepihentünk. Itt újabb őzek futottak majdnem belénk, akik alaposan ránk ijesztettek, azt hittük, hogy ellenséges felderítőkkel találkoztunk. De mivel szerencsére nem ez történt, tovább baktattunk a vélt célállomás felé. Sajnos ekkorra már majdnem az összes vizünk elfogyott, és az ennivalónak is híján voltunk, mivel arra számítottunk, hogy kb. 22:00-kor kivonnak minket, vagy utánpótlást kapunk, így ellátmányt is ennek megfelelően pakoltunk magunknak. Miután még negyed órát bolyongtunk az erdőben, beláttuk, hogy eltévedtünk, és keserves döntést hoztunk: kivonást kérünk, mivel nem tudjuk elérni az Urak Asztalát. Visszatértünk a kereszteződéshez, ahol Bazsával megbeszéltük a dolgot, aki megígérte, hogy hamarosan elindul értünk,  és megtudtuk azt is, hogy a dabasiak kb. 01:00-kor megtámadták a bázist, tehát nem sokkal kerültük el egymást. Ezután elindultunk visszafelé a kerékpárúton, ahol kb. féltávnál Bazsa felvett minket, és visszavitte rajunkat a Lajos forráshoz. Innen újra gyalog kellett a bázisra mennünk, ami a 12 órás túra után már eléggé megterhelő volt mindannyiunk számára. Hajnali 05:00-kor értük el a HQ-t, ahol Dawe-nél jelentkeztünk, majd én pár falat elfogyasztása után nyugovóra tértem, a 24óra ébrenlét, és 12 órás utunk után.

...

Reggel 08:30 körül ébredtem, ekkor a többi Hitman raj már felszerelkezve várta, hogy az Urak Asztalára vigyék őket. Mi sajnos erről már lemaradtunk, a székesfehérváriak és Praksiék elindultak haza, mi Bagollyal a bázison maradtunk vigyázni a többiek cuccára, amíg egy szervező vissza nem jön a táborba. Ez kb. 12:00-kor történt meg, Dawe jött vissza, akitől végül mi is elbúcsuztunk, mivel esély sem volt rá, hogy kijussunk a B helyszínre, és az igazat megvallva eléggé el is fáradtunk az előző napon. Eddigre a csomagunkat összapakoltuk, így már csak a parkolóba vezető utat kellett legyűrnünk, és már indulhattunk is haza.

Összegzés:

A szombat este 5 órától vasárnap 3-ig elfogyasztott élelem mennyisége: 3db házi szalámis szendvics, 5 Snickers szelet, 1 csomag diákcsemege, 1 csomag müzlikeksz, 2 multivitaminos pezsgőtabletta (2-2dl vízzel), kb. 3,5-4l víz, ebből kb. 1 liter teaként fogyasztva, 2 kalciumtabletta, illetve a minden játékon nálam lévő szőlőcukorból egy kisebb marékra való. Aludni péntek este kb. 4 és fél órát, szombaton/vasárnap kb. 3 órát sikerült. Szolgálatban összesen kb. 16 órát voltam, ebből 2 óra kapuőrség, 2 óra járőr, és a 12 órás "túra".

Annak ellenére, hogy a rendezvényen a néhány akksi töltöttségét ellenőrző lövésen kívül BB nem hagyta el fegyverem, én nagyon jól éreztem magam. Előre tudtam, hogy ez a játék nem a harcról fog szólni, tehát ez nem volt meglepetés. Mielőtt ezen a játékon résztvettem, nem gondoltam volna, hogy ekkora távolság (Kb. 25km lehetett összesen, kb. 9-10kg málhával) megtételére képes vagyok, bevallom őszintén, kellemesen csalódtam magamban. Kicsit sajnáltam, hogy az Urak Asztalára nem sikerült eljutnunk, és így nem találkozhattunk egyetlen felderítő rajjal sem, de a tudat, hogy nem adtuk fel a legreménytelenebb szituációkban sem, büszkeséggel tölt el, és alig várom már a következő hasonló rendezvényt, ahol az itt tapasztaltakat hasznosítani tudom majd remélhetőleg, és újra feszegethetem teljesítőképességem határait.

by: Sebbi

 

Katonák voltunk
Érd, 2008.05.24.

A vietnámi háborút feldolgozó harmadik játék a Plei Mei-nél és Chu Pong hegységnél lezajlott ütközetet dolgozta fel. A játék, a nevét a szintén ezt az ütközetet bemutató film alapján kapta.
A kiírás után a csapatunk minden tagja gyorsan jelentkezett a játékra, de sajnos mire elérkezett a nap, Toncsa, Hermann, Jack lemorzsolódott, így Sebbivel kettesben vágtunk a „vietnámi dzsungelnek”.
Sebbi ismét Lelkiismeretessel ment a játék helyszínére péntek este, én Crown-t vittem magammal szombat reggel. Érdre korán érkeztünk, hogy a nagy létszám miatt elkerüljük a tumultust. Miután felkészültünk, a 3. lovassági raj több tagja nem érkezett meg a helyszínre, így a Redboo vezette LRRP rajhoz csatlakoztunk, mélységi felderítési és utánpótlás zavarási feladatokkal. A játék első órájában a viet oldal lassúbb felvonulása, és eligazítása folytán (melyet akkor még nem tudtunk) rajunk a határ menti területek felderítésével foglakozott. Óvatos előrehaladásunk a dús, buja, zöldellő növényzetben nagyon lassan történt, de közben sokat tanultunk Redboo-tól. A viet oldal megindulása előtt rádión közölték, hogy megérkezett a 3. lovassági raj 2 hiányzó tagja, Corel és Milkman. Mi hátrahagyva a csatateret, visszaindultunk a Falcon bázisra, hogy utána légiszállítású rajként a green landing zone-t felépítsük.
5 fős rajunk egy Dodge teherautón (helikopteren) WD irányítása alatt indult el kiépíteni az első LZ-t. Ezalatt az amerikai egységek a viet egységektől folyamatosan elszakadva az általunk épített leszálló pont felé hátráltak. Innen kiindulva kezdték meg a rajok a küldetéseiket, melyek fő célja a Chu Pong hegyre telepített vietnámi bázisok felderítése és elfoglalása volt. Rajunknak az LZ védelme, és a környéken található viet egységek felszámolása volt a feladata. Sajnos ez idő alatt én elszakadtam a rajomtól, mert kerestem az elveszített kulacsom  :( Miután visszaérkezett a raj a green leszállópontra, megjelent WD és egy „helikopter”, majd bontani kezdtük az LZ-t, hogy új helyen az X-ray landing zone-t felépítsük. A bontást, szállítást, építést követően újra körkörös védelmi pozíciót vettünk fel, megvárva, míg az első rajok megérkeznek, hogy feltöltsék lőszerkészleteiket. Corel és Milkman sajnos befejezte a játékot, és rajunk most Colonel Regis által vezetett egységhez csatlakozott. Miután mindenki feltöltötte a tárakat, elindultunk a Chu Pong hegyre, hogy a megmaradt, és még le nem bontott viet bázist elfoglaljuk. A hegyen fél órai felderítés után rátaláltunk a vietnámi bázisra, ahol heves tűzharc vette kezdetét, és rajunk mellé csatlakozott még három US lovassági raj. Létszámbeli fölényünk idővel meghozta a várt sikert, és a bázis elesett. Az összecsapás hevességét jelzi, hogy a rajunkban majd mindenki ellőtte a nála levő lőszer teljes mennyiségét, így elindultunk vissza, hogy újra feltöltsük készleteinket. Az X-ray-ről tovább indulva a hegyen maradt viet rajok felszámolása volt a feladat. Ezzel a „hadművelettel” előkészítettük a terepet a kambodzsai területen lévő vietnámi főhadiszállás ellen indítandó támadáshoz, mely az aznapi játék utolsó játékrésze volt. A Chu Pong-on lévő viet rajok közül egyet sikerült megsemmisítenünk, egy US lovassági rajjal közösen, majd a végső támadás felvonulási területére indultunk, ahol vártuk a jelzést az összehangolt támadás megindítására. Várakozás közben a kullancs élettana, és a ruhák mosása című előadást halhattuk Regis előadásában :)
Támadásunkat meglepetés szerűen érte a jól álcázott fedezékekből tüzelő viet katonák, akiket nagyon lassan lehetett csak meghátrálásra kényszeríteni, ezalatt közülünk is sokan kaptak találatot. A rajok kezdtek szétválni, és lassan-lassan a vietnámi oldalról érkező BB-k száma is csökkeni kezdett, jelezve, hogy egyre többen a játék végkiállós részéhez értek. A magas fűben nehéz volt megkülönböztetni a saját és ellenséges katonákat, főleg miután a viet egységeket megkerülve hátulról is támadtuk a főhadiszállást. A játék vége felé egy sniper találatának köszönhetően megkaptam a harmadik medikszalagom, illetve kilőtték medikünk,  így Crown-nal visszaállóra kényszerültünk menni, ahol üres táram BB-vel töltöttem fel. Mire visszaindultunk a HQ elesett, és végre lehetőségem nyílt a jól álcázott főhadiszállás megtekintésére, mely Hitman-ék kezemunkáját dicséri.
 A játék végén visszasétáltunk a parkolóba, és akkor konstatáltunk, hogy csak az utolsó autók között tudunk kiparkolni. Amig vártunk, Crown-nal elköszöntünk az ismerősöktől, és megbeszéltük, a játékon történteket.
Sok jó élménnyel tértünk haza a fárasztó játékból, és újra bebizonyosodott, hogy nem kell egy jó játékhoz folyamatos BB szórás.

by: Tégla

Az oldal tetejére

Operation Junction City
2008. 04. 19., Óbarok

Tavaly a "Platoon" játék nyitotta meg a sort az igazán hangulatos, Vietnámi háborút feldolgozó játékok közt. (Volt pár játék VN témában a Blackwater csapat szervezésében is, de ezeken sajnos nem vettünk részt.) A Platoon-on Toncsával sikerült az US oldalon résztvennünk, azt hiszem mindkettőnk nevében mondhatom, hogy kellemes emlékekkel gazdagodva tértünk haza. WD-től már akkoriban hallottuk pedzegetni, hogy 2008-ra, a Battlefield II vh-s játéksorozat folytatásaként tervez egy VN témájút is. Idén az első játék stílusosan a Dien Bien Phu játék volt, ahol WD-t segítettűk a szervezésben és az irányításban, de ez csak a kezdet volt. Tavaly a 2. és egyben utolsó VN játék a Cedar Falls volt, ami Óbarokon lett megszervezve, így számomra a pálya már nem volt teljesen ismeretlen.

A játék kiírása után nem sokkal már az egész csapat regisztrálta magát, én pedig lecsaptam XTC (Lelkiismeretes) fuvarára, mivel nagyon kedvező helyen tudott felvenni. A játék előtt egy héttel összefutottam vele, és ott megemlítette, hogy lehet még előző nap este kimegy egy ottalvós, sütögetős partira. Kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy mért is ne, egy kis táborozás jó kis buli lesz játék előtt. A pénteki BKV sztájk egy kicsit megkavarta a dolgokat, de végülis XTC-vel sikerült a megbeszélt időben és helyen találkozni, így aztán nekivágtunk a kb. 50km-es útnak. Útközben még egy kis kitérő egy élelmiszer-nagyáruházba, ahol vásároltunk még ezt-azt az esti piknikhez.

A pályára még sötétedés előtt, kb. 1/2 8-kor értünk ki, ahol a Global Assault már javában főzte a gulyást, WD pedig Ikaros-al éppen az US HQ-t építette. Gyorsan üdvözöltünk mindenkit, aztán pedig csatlakoztam WD-hez, és nekivágtunk a pályának, kialakítandó pár checkpoint-ot. Ezután alászálltunk a bunkerekbe, és ott folytattuk a munkát, a beírótáblákon kívül elhelyeztünk jópár világító rudat, és töméntelen mennyiségű Viet propaganda anyagot, főleg a "Ho apó a barátod" feliratú posztert :D . Kb 1/2 11-kor WD közölte, hogy ennyi elég aznapra, így letelepedtünk a GA tábortüzéhez, ahol a gulyás még nem volt fogyaszható állapotban, így aztán elővettem az otthonról hozott szalonnát, és XTC-vel megsütöttünk egy-egy adagot. Eközben ment persze a kötelező ugratás, és felelevenítettük a tavalyi Platoon néhány emlékezetesebb pillanatát. Közben a gulyás is készen lett, mindenki annyit ehetett, amennyi belefért, a GA legalább 50 emberre főzött, ezúton is köszönet nekik érte. Éjfél körül gondoltam itt az ideje egy kis pihenésnek, így újfent csatlakoztam WD-hez és Ikaros-hoz az "A" bunker egyik helyiségében, amit hálóhelyünknek neveztünk ki. A bunkerban nem volt valami gatyarohasztó meleg, de azért túléltük az éjszakát, és reggel 6-kor "kipihenten" ébredtünk. Gyorsan összeszedtük magunkat, és 7 óra körül WD-vel ismét felkerekedtünk a még hátralévő ellenőrző pontokat és visszaállókat elkészíteni. Miközben tevékenykedtünk, az eső elkezdett szitálni, de szerencsére semmi komoly nem lett belőle, csak egy kis fülledtség. Végülis bő másfél óra alatt végeztünk is a pálya építésével, így aztán én is kimentem a parkolóba felszerelkezni. Ekkor a parkolóban már rengetegen voltak, de Jack és Hermann gyorsan megtalált. Én még megkerestem Dinot, akivel előre lebeszéltem egy sárga lovassági kendőt, így teljes harci díszben vonultunk az US HQ-ra.

A játék eligazítása a résztvevők nagy létszámának ellenére viszonylag időben elkezdődött. Corel és társa gyorsan megtalált minket, így rajunk hamar összeállt: Corel, Milkman, Jack Bauer, Hermann, jómagam és még egy srác alkotta az 5. lovassági rajt. Megkaptuk a feladatunkat, és a medikszalagokat, amiket én vettem magamhoz, mint a raj szanitéce. Gyorsan eldöntöttük, hogy megpróbáljuk a pontokat sorban elfoglalni, mert az plusz pontot ér, így elindultunk az első pontunk felé, ami kb. a pálya közepén terült el. Nem sokat teketóriáztunk, nagyjából légvonalban indultunk el, a közelünkben még legalább két másik cav. raj volt. Ennek ellenére nemsokára sikerült egy csúnya tűzharcba keveredni, ahol rajunkat nehezen bár, de végülis lemészárolták. A visszaállón változtattunk a tervünkön, úgy döntöttünk, hogy a HQ-hoz közel lévő pontot gyorsan elfoglaljuk, mivel könnyű prédának ígérkezett. Ez a feladat gond nélkül sikerült is, végre elkönyvelhettük első pontunkat. Ezután nagy levegőt vettünk, és elindultunk egy nagyon szerencsétlen helyen fekvő pont felé, ami jelesül a Viet HQ mögött volt. Mivel ha harcba bocsátkozunk, akkor csak az időnket vesztegettük volna, így inkább a lopakodásra helyeztük a hangsúlyt, sikerült is jópár viet mellett elsunnyognunk észrevétlenül. Sajnos szerencsénk nem tartott sokáig, mivel egy földúton mindenképpen át kellett mennünk, fel is fedeztek minket, és a C bunker környékén több viet raj bekerített minket, és sajnos egy gyors tűzharc után ismét felkereshettünk egy visszaállót. Itt gyorsan újra átbeszéltük a taktikát, és arra a döntésre jutottunk, hogy a célpontot szinte lehetetlen észrevétlenül megközelíteni, így aztán ismét az első pont felé indultunk, amikor WD és Mac "helikoptere" elzúgott mellettünk, amiből én azt a következtetést vontam le, hogy nemsokára indul a pilótamentés. Nem is tévedtem, mert kb. 5 perc múlva jött a segélykérés rádión. Mivel a lezuhant pilótáktól nem voltunk nagyon messze, megpróbáltunk a segítségükre sietni, de ebben néhány viet meggátolt minket, ezért gyors tempóban folytattuk utunkat az ellenőrző pontunk felé. Tudtuk, hogy mögöttünk jön néhány viet, de nem foglalkoztunk velük, és a pont környékén már tiszta volt a levegő, gyorsan beírtuk magunkat, és ekkor kezdtek az események igazán felgyorsulni. A 4. perc után megjelent Mac és WD, valahogy sikerült eljutniuk hozzánk. Mivel még egy medik szalagot sem használtunk el, felajánlottuk, hogy bekísérjük őket a bázisra, ha várnak még egy percet. Mielőtt indultunk volna, WD felkiáltott: "Ott a Viet!" és már lőtt is. Camerad raja valahogy megközelített minket, de jött a segítségünkre még egy lovassági raj, így a pilótákkal elindultunk. Nem tudom, mennyi idő volt, amig beértünk a bázisra, de nagyon soknak tűnt, szinte végig harcolva kellett előrenyomulnunk, de nagy nehezen azért sikerült kimenteni a pilótákat, de néha csak hajszálon múlt, hogy elbukjuk a küldetést. Itt jött az újabb meglepetés: jónéhány viet raj pont ezt a pillanatot választotta, hogy megtámadja a bázist. A Lovasság viszont iszonyatos tüzet zúdított a támadókra, 10perc intenzív tűzharc árán sikerült visszaverni a támadást. Ekkor úgy döntöttünk -mivel Jacknek és Hermann-nak el kellett mennie-, hogy négyfősre csökkent rajunkkal inkább a HQ védelmében segédkezünk. Egy erőtlen próbálkozás után WD szólt, hogy minden US katona menjen a Viet HQ közelében lévő V3-as visszaállóra, mert most jön a végjáték, az ellenség bázisának támadása. Mi a RAT-al karöltve a C bunker frontális támadásában vettünk részt, amit nagy veszteségek árán el is foglaltunk, de nem sokkal később Corel elszenvedte 3. találatát, így elindultunk a visszaállóra, és itt hallottuk meg WD kütrjét, ami a játék végét jelentette. Legalábbis akkor azt hittük! Ugyanis a játéknak nem volt még vége, most az US erőknek kellett védeniük a bázisukat a Viet erők támadása ellen. Miközben készülődtünk, egyre több viet harcos ment el mellettünk a parkoló felé. Mi az A bunker tetején vártuk a támadást, de kb 20 percnyi tétlenség után meguntam, és elindultam a parkolóba.

Kár hogy a vietek a végére már csak kevesen maradtak, így egy kicsit keserű szájízzel konstatáltam, hogy mára ennyi volt, de ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam. A parkolóban XTC-vel gyorsan összecuccoltunk, elköszöntünk WD-től, a RAT ill. MOS tagoktól, és elindultunk haza, fáradtan, de egy jó játékkal, és rengeteg kellemes élménnyel gazdagabban.


By: Sebbi

Az oldal tetejére

Dien-Bien Phu
2008. 03. 29., Szentimre

Március eme szép napján került megrendezésre a WD által jegyzett, Vientámi harcokat feldolgozó sorozat címben megnevezett része.

Francia és vietnámi oldalak feszültek egymásnak a szabad ég alatt.

Kis csapatunk e játékon próbálkozott meg először a szervezői feladatkörrel és nem csak a pályaépítés, chronozás vagy épp regisztráció feladatokkal küzdöttünk, hanem a francia oldal irányításával is, mely -hűen másolva a történelmet- valóban nagyon küzdelmesre sikerült.

A csapat, Virgil kivételével, teljes létszám jellemezte: Sebbi, Toncsa, Tégla és jómagam, valamint ismét velünk harcolt egy jövőbeli S.O.G.-os Hermann is.

A játék előtt sokat gondolkodtunk azon, hogy milegyem a stratégia, mivel egy oldalra kerültünk. Végül arra jutottunk, hogy a játék első felében, Toncsa és Sebbi látják el a főparancsnöki szerepet, illetve vezetik a HQ-t, míg később Tégla és én átvesszük Tőlük. Így mindenki harcol és irányít is.

Már az első küldetésnél megtapasztalhattuk, hogy a Vietnámi erők igazi fanatizmussal, rendkívül motiváltam játszanak. Törnek előre és lépésről lépésre számolják fel a Francia rajokat. A rádióban folyamatosan forgalmaztak a különböző helyszínek, kit, hol ért támadás, milyen erősítést vár, támogatást stb... Sajnos nem sikerült megakadályozni, hogy a Vietek kiépítsék a mobil visszaállóikat, ami egyben fegyverraktárnak is minősült.

Apropó fegyverraktár, a játékon lőszerlimit volt érvényben, ami arra kényszerítette a francia és a Viet erőket, hogy takarékosan bánjanak a BB-vel. E miatt a legtöbb helyen nem is volt túl nagy locsolás. A mi rajunk is megpróbált óvatosan küzdeni, hogy minél kevesebb BB-t fogyasszunk. Persze ez, látván, a nyomuló vieteket sokszor lehetetlennek bizonyult. Rajunk támogatta a többi rajt, segítettünk nekik, illetve próbluk mi is oda-visszafoglalni a különböző pontokat, melyet szinte folyamatosan tűz alatt tartottak.

A játék második részében Tégla kollégával vettük át az irányítást. Ő a BB osztásban és a beérkező rajok helyi eligazításában jeleskedett, míg én rádión próbáltam tartani a kapcsolatot a rajokkal és irányítani őket. Bevallhatom, hálátlan feladat, nagyon nehéz volt, leginkább azért, mert a vietek folyamatosan támadták a pontokat, és csak ideig óráig tudtuk visszafoglalni Őket. A legtöbb raj sokszor még válaszolni sem tudott a HQ hívására, mert olyan tűz alatt tartották Őket. Voltak olyan rajok, melyeket innen-oda küldözgettünk. Visszajöttek, és azonnal küldöt Őket a másik pontra, ahonnan szintén kilőtték Őket, de addigra már egy harmadik ponton kellett segítséget nyújtani.

Végül engedtünk a vietek és a történelem nyomásának, és sorra estek el a pontjaink.

Egy idő után -közeledvén a végjátékhoz- egyre több raj maradt a HQ-n, várván az utolsó mindent elsöprő támadást.

Sokáig nem kellett várni, a francia rajok amennyire tudták beásták magukat a HQ körül, illetve pozíciót foglaltak az épületben, a vietek meg nyomultak előre.

Itt már nem élt a lőszerlimit, szórtuk is a BB-t, de a túlerő megtette hatását. Sorra estek el a franciák, míg végül a vietek teljesen körülzárták a HQ-t és szinte szobáról szobára foglalták el.

A Vietnámi háború ezen szakasza lezártult. Nagyon jó volt a játék és fárasztó.

A sorozat további játékait bátran ajánlhatjuk mindenkinek.

 

by Jack Bauer

Az oldal tetejére